Нattyúdal

Тигрис Рафаэль

Нattyúdal

Kedves magyar olvasók! Ez a történetem elektronikus fordítása, amelyet nem tudtam szerkeszteni, ezért elnézést kérek, ha hibát talál.

Ahhoz hogy Észtországba utazzhassunk ma schengeni vízum kell. De a szovjet időkben ez egy ország volt határok és korlátok nélkül, és a Talli

A „Rókalyuk” étteremben ismerkedtunk meg. Régóta hallottunk erről az érdekes talli

Mindenho

– Tere (Sziasztok.

Hirtelen az észt polifónia közt ezt hallottam:

– Maga miért nem táncol? Nem szórakoztató?

Megfordultam, és a gyertyák fényénél ki meglattam egy vörös hosszúhajú fiatal hölgyet, keskeny szemüvegben. Nagyon folyékonyan beszélt oroszul, ami nem volt jellemző a helyi fiatalokra, de még a helyes orosz nyelvében is volt egy balti akcentus, ami kellemes volt a fülemnek.

– Unatkozol? Gyerünk, felvidítalak.

Természetesen nem utasíthattam el egy ilyen meghívást.

– Amikor a hölgyek meghívják az urakat, az urak nem maradhatnak közömbösek – válaszoltam és elmentünk táncolni.

A gyors zene azonban nagyon hamar lassú romantikus dallammá változott, és most egymást ölelve tangót kezdtünk előadni. Tűzvörös hajától a finom sampon aromája áradt ki a zuhany alól éppen kijött tiszta test illatával tarkítva.

– Mi a neved?

Nos, mivel olyan közel vagyunk egymáshoz, hogy kölcsönös szagokat érezünk, itt az ideje, hogy megismerjük egymást.

– A nevem Svana.

– Milyen érdekes név. Számomra teljesen ismeretlen.

– Nagyon ritka és egyáltalán nem észt.

– És akkor?

– Norvég.

– Meglepő! Ho

– Ó, ez egy hosszú történet. Mondd, mi a neved?

– Az én nevem is szokatlan, mármint a te fülednek.

– Ne aggódj. Mondd. En gyorsan elkapom.

– A nevem Harutyun .

– Érdekesnek hangzik!

– Igazi örmény nev?

– Természetesen nem norvég.

– És nem észt.

Együtt nevetni kezdtünk, és rájöttem, hogy az ismerkedés megtörtént.

– Figyelj Harutyun! Menjunk üljünk az asztalunkhoz, és csevegjünk a neveinkről.

Ezt olyan lazán mondta, hogy nem mertem visszautasítani az új ismerősömet.

Egy asztalhoz közeledtünk, amelynél már két felnőtt ült – egy férfi és egy nő.

– Ismerkegyetek meg! Ők a szüleim. Apam neve Alexander, anyam neve Ingrid. Anya, apa – ő itt Harutyun. Most ismerkedtünk meg vele.

– Örvendek! Foglaljon helyet. Szeretne valamit e

– Nem köszönöm! Nem vagyok éhes. Olyan jó ebédünk volt ma itt.

– Megkinalhatom egy itallal?

– Nem utasítom vissza.

A pincérnők gyorsan hoztak nekem evőeszközöket és egy poharat, Alexander pedig vörösbort töltött. Сsekély kopasz férfi volt hegyes arcvonásokkal, és a csinos róka Svana arca az apjára hasonlított. A vörös haja pedig – Ingrid anya színe volt.

– Nos, meseljen Harutyun. Ahogy észrevettem, messziről jött, és nem egyedül, hanem egy társasággal.

Elkezdtem mesélni, kik vagyunk és ho

– Anya nagyon rosszul ért oroszul.

– Már megértettem.

– Valójában norvég.

– Szóval o

– De apám orosz, bár egész életében Talli

– Tehát te Svana Aleksandrovna Morozova vagy. Lenyűgözően hangzik, mint Grieg „Reggele, Peer Gynt ” című dallama Csajkovszkij „Hattyúk tava” című balettjével keverve.

– Na tessék! Fejen találtad a szöget, sot nem is meleg, hanem forró.

– Milyen értelemben? Ezt hogy érted?

– Beszéljünk erről valahol máshol, egy privátabb környezetben.

Svana egyre jobban tetszet nekem. Kö

– Nem vagyok ellene. De nem ismerem a várost, így te választasz.

– Van egy csendes hely, ahol finoman játsszák a jazzt. Szereted a jazzt?

– Nem őrülok erte, de szeretem.

– Akkor menjünk. Anya, apa – eltűnünk, ne unatkozzatok. Te is elbúcsúzz el a tieidtől.

Amikor leültünk egy taxiba, az autó rádiója egy vidám örmény dalt sugárzott egy híres popénekes előadásában.

– Figyelj, Svana! Ez az én tiszteletemre szól – egy örmény dal.

Svana hallgatni kezdett, és mosolygott.

– Miről szól ez a vidám dallam?

– A tavaszról, májusról és a szeretett lányrol.

Észrevettem, hogy a taxis kőarccal maradt, a

Hát ilyen az észt mentalitás – az érzelmek és érzések minimuma. Ezeket a benyomásokat megosztottam Svanával.

– Ez egy északi hideg ország. Az itt élők sokáig nem látják a napsugarakat. Ez nem a ragyogó Örményország sok napsütéses nappal. Hány van belole évente?

– Háromszázharminc.

– Klassz! Ti aztan szerencsések vagytok!

Közben betértünk valami hangulatos bárba, ahol lassú jazz zene szólt és párok köröztek bágyadtan a terem közepén.

Leültünk egy asztalhoz és már normál világítás mellett végre láthattam az új barátnőmet. Levette a szemüvegét, és a csinos róka arcán rengeteg szeplõt láttam. Amellett, hogy káprázatos, mint a tűz, vörös haja volt, vékony derekú, cizellált alakja, egy szűk pulóver alatt szep mell rajzolódott ki. Hattyút ábrázoló medál díszítette .

– Karnak vetted le. Nagyon jól áll neked a szemüveg – mondtam kék szemei mélységébe nézve – kulomben is nagyon tetszik a kinézeted.

Svana ezektől a szavaktól elpirult, és arcán elbűvölő mosoly ragyogott fel.

– Hát te pedig egy égő barna hajú ferfi vagy. Ezt azo

Megfogtam a kis kezeit szép lila körömvirággal, és finoman melegíteni kezdtem az enyémben.

– Mit igyunk?

– Örmény konyakot, persze, ha van itt.

Svana megkérdezte erről a pincért, aki igenlően bólintott.

– Soha nem ittam Örmény konyakot.

– Akkor ma próbáld ki.

Svana megforgatta a hozott poharat, és beszívta az ital aromáját.

– Ez az örmény konyak? Milyen bódító illata van.

– Ez az örmény nap egy darabja.

– Melyik ragyog az év 333 napján?

– Pontosan.

Svana lassan, minden kortyot megízlelve, fenékig ürítette a poharát. Kellemes égő folyadék ömlött belenk, melengetve a szívünket és a lelkünket.

– Milyen jo. Szeretnem megismételni.

Hoztak nekünk még két poharat, aztán még.

– Szóval félig norvég vagy.

Igen, edesanyám adta a nevet. A modern norvégok ősei úgy gondolták, hogy ha egy gyermeknek nevet adnak egy állat tiszteletére, és imádják, akkor az élete talizmánja lesz: misztikus kapcsolat jön létre az állat és a név viselője között. Az ilyen totemikus nevek egyik leggyakoribb női változata a következő volt: Khrevna – "varjú", Svana – "hattyú". Így aztán kiderült, hogy fején találtad a szöget, amikor Grieg dallamáról és Csajkovszkij „Hattyúk tava” című művéről beszéltél.

Svana kecsesen kinyújtotta finom nyakát, hattyút imitálva, és a medált a mellen megforgatta.

– A szüleid nem tévedtek. Igazán kecses vagy, akár egy hattyú.

Mindketten kellemesen ellazultunk, lelkes szemekkel néztünk egymásra, és mindketten kiolvastuk egymas legbensőbb vágyait.